Vacilla Vilmos

„Egyetlen magánnyugdíj-pénztári tagot sem ér kár amiatt, hogy az állam tizennégy hónapra felfüggeszti átutalásait a magánpénztárak számára. Az állami nyugdíjkassza ugyanis elismeri a 14 hónapos időt, és az annak megfelelő összeget is.”

Ezt ígérte Matolcsy György tavaly októberben. Általánosan úgy fordították le nekünk, hogy a befizetéseket visszakapjuk. Azóta – mint az közismert – sok minden történt.

A legújabb hírek szerint akik manyup tagok maradtak, nem számíthatnak más kompenzációra, csak az eltelt idő szolgálati időként való elismerésére.
Ezt erősíti a 2010. évi CI. törvény a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról:

1. § A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 19. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti idõszakban esedékes, a magán-nyugdíjpénztári tag után fizetendõ nyugdíjjárulék mértéke – a (2) bekezdés b) pontjában foglaltaktól eltérõen – 9,5 százalék.”

2. § A Tbj. 33. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti idõszakban esedékes tagdíj mértéke – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen – 0 százalék.”

Tehát olyan technikai megoldást választottak, ami nem garantál semmilyen visszafizetést. Csak az elterelésről rendelkezik, de oly módon, hogy az ne legyen semmi módon visszakövetelhető.

Tessék mondani, kedves Miniszter Úr, emlékszik még erre a kinyilatkoztatásra?
„Természetesen később, ahogy ezt az észtek is tették, elismerjük majd. Tehát ez nem veszteség a kötelező magánnyugdíj-pénztárak 2,8 milliós tagsága számára.”

És arra az ígéretre, hogy a 2011 végéig tartó befizetési moratórium után jóváírják az állami nyugdíjkasszához befolyt, ám eredetileg a magánpénztárakhoz utalt befizetéseket? Hogy az állam azt csak kölcsön veszi „a megtérülés valamilyen minimális szintjével számolva”?

Az volt a terv, hogy ez év közepéig eldől, miként írják ezt jóvá.

„Az állami nyugdíjkassza ugyanis elismeri a 14 hónapos időt, és az annak megfelelő összeget is.”

Nem akarom, hogy az állami rendszerben legyen ez a befizetésem jóváírva. Pláne nem, hogy talán nem is lesz ki a 20 év szolgálati időm, ami állami nyugdíjra jogosítana.

Szóval ne  legyen pofátok visszatartani a 350.000.- forintomat, mert kimegyek tüntetni, az biztos!

Emlékeztetőül: http://tv2.hu/tenyek/video/valsagado

Úgy egy hónapja véget ért az uborkaszezon, megbolydult a pénzvilág. A tőzsdék rodeóba kezdtek, államcsődökről, egekbe szökő törlesztőkről jöttek a rémhírek.

Rápillantottam manyup számlámra, ahol 1,41-es aktuális árfolyammal ott vigyorgott a hárommilliócska. Ami ugye a 2008-2009-es mélyrepülés után egymilliós veszteségről tornázta vissza magát.

Elkezdtem aggódni: nem lenne-e jobb biztonságos portfólióra váltani? Ha megint hullámvasút jön, jó lenne keveset bukni.

Felhívtam az ügyfélszolgát, hogy mit tud javasolni. Semmit. Nem teheti. Hát köszi.
A honlapon kezdeményezhetem a portfólióváltást. Ezt eddig is tudtam. Kapok egy megerősítendő e-mailt. Tíz napon belül megtörténik a váltás, de csak a megerősítés után.  Ezt is tudtam. De vigyázzak, realizálom az esetleges veszteséget!
Na, ezt nem tudtam.

Az elhatározást tett követte, online kezdeményeztem a váltást. A taktikám az volt (lett volna), hogy a megerősítő e-mailt csak akkor küldöm vissza, ha 10 napon belül nem esik nagyot a portfólióm értéke, hogy ne realizáljam a veszteséget.
(apróbetű: mert úgy működik ám a rendszer, hogy ha váltok, akkor az egész portfóliómat pénzzé teszik, és vesznek rajta új papírokat. Nem volna elég csak a kockázatos pakkot kicserélni benne?)

A visszaigazoló levélből előbújt a részletekben lakozó ördög: nem 10 napon belül kell megerősíteni, hanem a megerősítéstől számított 10. napon történik meg a váltás.
És hogy azalatt mi történik a tőzsdéken, azt csak a Jóisten tudja.

Nem vagyok egy nagy spekulátor, mi?

ui: ma megint rátekintettem az egyenlegemre. Egy hónap alatt 60ezer mínusz az eredmény. A hereszorító feszes, mi meg kapaszkodhatunk.

Nem hittem, hogy folytatom ezt a blogot. Okafogyottnak tűnt. Meg a kutya se olvasta.

Mégis, olyan dolgok történtek, amik miatt érdemesnek tartom. Akkor is, ha a kutya se olvassa. Legalább én ne felejtsem el, mi hogyan zajlik.

 

Az indokaim a következő bejegyzésekben olvashatók.

Döntöttem: maradok.

Indulok is mindjárt intézni.

A napokban kaptam meg az aktuális egyenlegemet: csaknem 3 millió Ft van a magánnynugdíj-számlámon. Az elmúlt egy évben egymilliós hátrányt hozott be a pénztáram. Sajnálom, ezt az alapot nem vagyok hajlandó üres ígéretekért odadobni.

Akárhogy dönt valaki, egy dolog biztos: a társadalomnak fel kell ébrednie, és belekezdeni a valós öngondoskodásba. A kötelező magánnynugdíjpénztári rendszer nevelő ereje csekély volt. A válságé és a megszorításoké talán nagyobb lesz. Legalább ennyi értelme legyen ennek a "reformnak".

Aztán hogy önkéntes pénztár, életbiztosítás, valamilyen befektetési számla, arany, vagy párnaciha  lesz-e a nyerő, az megint egyéni ízlés, tájékozottság, és pénzügyi intelligencia kérdése.

Epilógus

Jut eszembe! Ilyet még nem láttam: aranyreklám ment tegnap este a tévében. Nem ékszer, nem is Vámház körút 9, hanem befektetési céllal vásárolható aranyrúd csillogott megnyerően. Hát, ide is eljutottunk végre! S hova tovább?

"...a szocialisták, amint lehetőségük lesz rá, változtatni fognak a szabályozáson, és kárpótolják azokat, akiket kár ért"

Haggyá lógva hallod, már csak te hiányoztál!

Így is elég sűrű ködben vagyunk, ez a fajta hiteltelen ígérgetés nem segít semmit, sokakat pont a parti sziklák felé terelhet. Sőt, erre hivatkozva könnyedén meg lehet bélyegezni bárkit:

"Tag maradtál? Komcsi-e vagy!"

Értem én, hogy bele kell kapaszkodni minden szalmaszálba, de nem lehetett volna ezt a kampányziccert most kihagyni?

Aki pedig ez alapján dönt, az egy... az egy...

... egy sötétben, fénycsapdák közt röpködő bagolylepke, aki épp most választott egy számára szimpatikusnak tűnő fényforrást.

Második bejegyzésemben modern web-Tiborcként azon keseregtem, hogy nem vagyunk elhalmozva információkkal, ami alapján dönthetnénk.

Tegnap oszlott kicsit a homály: kiderült, a Kormánynak szándékában áll a nyugdíjmérleg kiadási oldalát is racionalizálni, ami a jogosultsági rendszer átalakítását, szigorítását jelentheti. Majd. Februárban kiderül, hogy mikor, és mi módon.

Megint oda lyukadunk ki, hogy fordítva ülünk a lovon, rossz az események sorrendje. És ebben az esetben nemcsak a döntésre kényszerített manyup tagoknak káros ez a fordított ügymenet, de a Kormánynak is.

Miért? Mert ha előbb jelentik be a kiadási oldal rendbe tételét (és annak hogyanját), akkor az állami rendszerbe átcsábítani kívánt egyszeri manyup tag is nagyobb bizalommal viseltet az átlépés lehetőségéhez. Ez tuti.

Szeretném a döntésem megalapozottsága érdekében megismerni az erre vonatkozó információkat, de a határidő előtt erre kevés esélyem van.

Mostanra bizonyára minden érintett megkapta az ONYF tájékoztató levelét, és a mellé tűzött GYIK-et.

Nem ragoznám túl a dolgot, több cikkben és blogbejegyzésben szétcincálták már a két irományt.

Amit megjegyeznék halkan:

1. Nem tartalmaz semmilyen információt arra vonatkozólag, hogy mégis mit mérlegeljen a pénztártag.
2. Nem tartalmaz címlistát, hogy hol lehet nyilatkozni, vagy legalább tájékozódni.
3. Családunk 3 érintett tagja közül kettőnek régi, évek óta nem érvényes lakcímére postázták a levelet, holott új lakcímükre be vannak jelentkezve, és munkáltatójuk is ezen a lakcímen jelentette be őket.

Ilyen alapokon milyen precíz rendszerben fogják nyilvántartani majd az egyéni számlámat?

Hiába indult be végre a Stabilitás nyugdíjkalkulátora, annyi az ismeretlen tényező a modellben, hogy szvsz nincs egzakt módszer arnnak megállapítására, érdemes-e maradni. Döntésünkben hatalmas teret nyernek személyes, vagy politikai szimpátiánink, reményeink, félelmeink.

A józan ész nem diadalmoskodhat az érzelmek felett.

Nem lehet olyan egyszerű tények alapján dönteni, hogy X évem van a nyugdíjig, van a manyup számlámon Y Ft.

Kíváncsi vagyok, vajon a Kormány mennyire volt hideg fejű a döntés meghozatalakor. Mérlegelték-e a lehetőségeket? Készültek-e modellek, forgatókönyvek?

Mert mi történik, ha egy baltamód egyszerű logika mentén tagok kívánnak maradni azok, akik számláján van legalább 2 000 000 Ft? Tudható-e, hogy a tagok vagyona milyen eloszlást mutat? Mert azt sejtem, hogy a nagyobb vagyonnal rendelkező kisebbség birtokolja az összvagyon jelentős hányadát.

Ha ők nem térnek vissza az állami rendszerbe, akkor előfordulhat, hogy messze nem teljesül Matolcsy álma a visszacsorgó 3000 milliárdról.

Mekkora lesz a lyuk, milyen újabb ötletek vannak a Kormány tarsolyában annak befoltozására?

Van még egy félelmem.

Vajon megszaporodnak-e a "rendszerrel" szemben álló, lázadó adó- és járulékcsalók?

"Adót? Ezeknek?!"

Nem kontraproduktív ez így?

<<Higgadtan>>

Ez így számomra egy tizenegynéhány évre visszamenőleg kivetett adó látszatát kelti, amit ráadásul azokra terhel a kormányzat, akik eddig is becsülettel kivették a részüket a társadalmi felelősségvállalás rendszeréből.

Tantóbácsi, kérdezhetek?

Hogy miért nem a nyugdíjkassza hiányának valódi okát igyekszik elsősorban felszámolni a nyugdíjreform? Kik ütik a valós lyukat?

• adócsalók
• fekete munkások, feketén foglalkoztatók
• minimálbérre bejelentett, zsebbe kereső/fizető járulékcsalók
• ál-rokkantnyugdíjasok

Szóval kedves Miniszter Úr, miért is akkora bűn az Áfa-bevételekből kipótolni a nyugdíjkassza hiányát?

Érdemes elolvasni az alábbi cikket:

A járulékfizetők lázadása előtt pár órával

A szerző igen alaposan leírta az akkori helyzetet, szerintem jól látja a folyamatokat. Kíváncsi lennék a jelen helyzetre vonatkozó véleményére.

"... aki a már nem kötelező magánnyugdíjpénztárban marad, az kiszerződik az állami rendszerből, már nem tagja a közösségnek, az állami nyugdíjrendszer közösségének."

<<Indulattal>>

Rohadék alak vagyok.

Miattam lyukas a nyugdíjkassza, mert a saját zsebemre gyúrtam 11 éven át. Micsoda szemét!

Soha nem csaltam el egy fillér adót, vagy járulékot sem. Teljes bérre vagyok bejelentve kezdettől fogva. Befizették utánam a munkáltatói járulékot eddig és ezután is. A szuperbruttó miatt még adózok is utána. Azon "jó befizetők" táborát gyarapítom, akik a nyugdíjkassza bevételének 88%-át termelik ki. Átlagos keresőként én termelem meg egy nyugdíjas nyugdíjának a 70%-át.

Hát hogy van pofám kiszerződni? Pfej!

Dögöljekmeg!

... ma már sírni tudnék.

Hogy is volt? Amikor Szijjártó Péter a választási kampányban arról beszélt, hogy "Megvégjük a nyugdíjakat, nem engedjük privatizálni a ... (pillanatnyi zavart szünet) ... nyugdíjpénztárat."

Azt nyilván nem mondhatta, hogy a "magánnyugdíjpénztárakat". Röhögtem, milyen majom.

Aztán jött a 29 pont, ami számomra tetsző volt, de egy szót nem ejtett a nyugdíjrendszerről.

Aztán elterelték a manyup járulékokat. Aszontam magamnak: Ha ez kell a kiigazításhoz, és istenbizony visszakapom, nem aggódok miatta.

Mindeközben valamikor az EU visszapattintotta a Kormány kérését, hogy a manyup vagyont ismerjék el az államháztartás részeként. Ettől átbillent egy kapcsoló, és életbe lépett a "B" terv, de akkor erről még mit sem tudtunk. Egyesek sejtették.

November vége felé Cséfalvay Zoltán,a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára Párizsban járt az OECD-nél. Hazaérkeztével a Kossuth rádió reggeli műsorában arról beszélt, hogy napi szintű szakmai kapcsolatot szándékoznak kialakítani az OECD-vel, aminek keretében folyamatosan és kölcsönösen ellátjuk egymást adatokkal, információkkal, tapasztalatokkal. (Na végre csakhogy!) Riporteri kérdésre válaszolva elmondta, hogy szóba került a nyugdíjrendszer átalakításának kérdése, az OECD elmondta, hogy többféle modell működik, és kölcsönösen egyet értettek abban, hogy ebben a kérdésben frankó lesz majd tapasztalatokat cserélni.

Mondok magamnak: na végre, nem csak úgy vaktában mennek a dolgok.

Ehhez képest még aznap, vagy másnap Matolcsy György bejelentette a manyup rendszer megszüntetését. Ennyit a megalapozott, átgondolt döntésekről: előbb döntünk, aztán elutazgatunk alibiből Párizsba, az OECD mond valamit, de leszarjuk, aztán a tapasztalatainkat nagyvonalúan megosztjuk velük, hogy nehogy más is így járjon. Most ezt így hogy???

Következő emlékezetes pillanat: Matolcsy György logikusan érvelve vezette le az Este c. műsorban, hogy ez miért kell, miért jó. Meggyugodtam.

Csak másnap reggel, munkába utazván ülepedett le bennem az információ, és merültek fel a kérdések:

• Az átvitt vagyonból nem képeznek nyugdíjalapot?
• Pár év alatt elköltik?
• Betömködik vele a költségvetés likait?
• És azután hogy lesz? Az ígérvényből hogyan lesz nekem nyugdíjam? És másnak?

Azután kiderült, hogy január végéig el kell döntenem. Nade mégis mi alapján?

• Az ONYF honlapján nincs (állítólag talán volt) nyugdíjkalkulátor.
• A Stabilitás Pénztárszövetség is ígéri a kalkulátort, de mégsincs.
• Van egy jónak tűnő kalkulátor a neten, de tudni kéne a nettó reálhozamot.
• Asse tudom, mennyi a szolgálati időm. Az ONYF sem tudja megállapítani.
• Nem tudom még, hogyan teljesített a manyupom az elmúlt évben, mennyi a vagyonom.
• Az NGM februárra ígéri a strukturális reformokat tartalmazó intézkedéscsomagot, az eddigi intézkedések alapján meg nem igazán látom, hogy a magyar gazdaság szárnyra kap-e még valaha.

És valljuk be: az sem túl elegáns, hogy a jogorvoslati határidő letelte (Alkotmánybíróság) előtt nyilatkoznom kell.

Sírni tudnék.

Bájos, hogy 40 év alatt már a nyugdíjammal kell ügyintézkedni.

Most jövök az Országos Nyugdíjfolyósítótól. Nem, még nem a nyilatkozatomat leadni voltam, csak szerettem volna megtudni, van-e annyi szolgálati viszonyom, ami legalább minimális állami nyugdíjra jogosítana majd akkor is, ha manyup tag maradok. Telefonon nem tudnak információt adni, papíron igényelni kell, és ők majd kihúzzák a rencerből. Szóval bementem személyesen, s megkérdeztem.

Nem tudják.

Van nekik egy NYENYI nevű rendszerük, de az nem tudja, hogy mikor és meddig voltam egyetemista. Ahhoz a leckekönyvemmel kell befáradni, majd közös erővel kibogarászunk belőle valamit...

Tragikomikus, hogy hirtelenderögtön döntenem kell a vagyonom egy része és a jövőm ügyében, de ehhez minimális támpontot sem kapok.

Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.

Ezért indítottam el ezt a blogot.