Döntöttem: maradok.
Indulok is mindjárt intézni.
A napokban kaptam meg az aktuális egyenlegemet: csaknem 3 millió Ft van a magánnynugdíj-számlámon. Az elmúlt egy évben egymilliós hátrányt hozott be a pénztáram. Sajnálom, ezt az alapot nem vagyok hajlandó üres ígéretekért odadobni.
Akárhogy dönt valaki, egy dolog biztos: a társadalomnak fel kell ébrednie, és belekezdeni a valós öngondoskodásba. A kötelező magánnynugdíjpénztári rendszer nevelő ereje csekély volt. A válságé és a megszorításoké talán nagyobb lesz. Legalább ennyi értelme legyen ennek a "reformnak".
Aztán hogy önkéntes pénztár, életbiztosítás, valamilyen befektetési számla, arany, vagy párnaciha lesz-e a nyerő, az megint egyéni ízlés, tájékozottság, és pénzügyi intelligencia kérdése.
Epilógus
Jut eszembe! Ilyet még nem láttam: aranyreklám ment tegnap este a tévében. Nem ékszer, nem is Vámház körút 9, hanem befektetési céllal vásárolható aranyrúd csillogott megnyerően. Hát, ide is eljutottunk végre! S hova tovább?
